2010. december 31., péntek

Mezei Marianna: Áldás




Adjon az Úr kenyeret
sokat asztalodra,
hozzon neked meleget,
hitet a házadba,
éltessen, hogy élni tudj,
veszni sose hagyjon,
öltöztetve szívedet
vendéged maradjon.

Adjon az Úr égi fényt,
reményt a lelkedbe,
szeretettel öleljen
reggel, délben, este,
ott legyen ha elesel,
ébresszen, hogy felkelj,
tüze vigyen utadon
mindörökké. Ámen.

~*~*~*~*~

BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK MINDEN IDELÁTOGATÓNAK!

Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák



A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.
Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!
Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!

Virágom-virágom...

2010. december 30., csütörtök

Jószay Magdolna: Késő őszi harmónia



Két szürke kő között
késő ősszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia…
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kő között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég előtt
egy új élet teremtődött
konok önerőből,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.

Virágom-virágom...

Móricz Eszter: November



" szürkül a táj,
de még hősiesen
ellenáll virág,
fa, lomb, napsugár...

A virágok színe
már megkopott,
őszi lombok
deresednek.
Lenyűgöző őszi
varázsuk már
elillant.
A parkok sétányán
meddig virít
még az a néhány
kóbor virág?
Csendben hervadnak
a novemberi
virradatban.
Amott egy macska
rohan, nesztelen
hazafelé...
Egyre deresebbek
a hajnalok,
egyre fázósabbak
a nappalok, -
egyre jobban
szürkül a táj,
de még hősiesen
ellenáll virág,
fa, lomb, napsugár..."

Virágom-virágom...

2010. december 29., szerda

Károlyi Amy: Úton



A lélek nélkül
oly üresnek tetszik a szoba.
Szellőztetnek.
Huzat nélkül takaró, párna,
szétszedve az élőnek ágya.
Nem beteg már és meg nem gyógyul,
nem nevet többé és nem búsul,
nem kételkedik és nem bízik.
A tegnapi virág még nyílik.

Virágom-virágom...

Reményik Sándor: A boldogság



A boldogság oly egyszerű dolog.
Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.
A boldogság oly egyszerű dolog,
S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.

Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,
Feljönnek ma is méltóságosan
S titokkal terhesen a csillagok.
Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,
Ma is nekem.
A boldogság oly egyszerű dolog.

Ma még. Csak ne nézném a holnapot.

Virágom-virágom...

Bunya Yasuhide: Ősz



Virág és fű-fa sárga.
Az elmulás hatalma győz.
Csak a tenger virága
nem érzi, hogy eljött a bősz,
cifrálkodó és tarka ősz.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Virágom-virágom...

2010. december 28., kedd

Szenes Erzsi: Eltévedtem...



Eltévedtem az élet dolgai között
és most már csak az álom lepleibe burkolódzom
mint egy óriás virág szirmaiba
Akár az ópium
altató, édes méreg ez.
Az ébrenlét percei egyre fogynak
és ébren is az álom arany rózsái vannak a szememen.
A világ
mindig kevésbbé szűrődik be hozzám
mint a fény
est közeledtén
a leredőnyözött ablak résein.
Észrevétlen, éj lesz nemsokára
s nem lesz belőle ébredés.

Virágom-virágom...

Nagy Krisztina: A te virágod vagyok



Szirmait már elhullató virág voltam, kinek illatát vitte a szél:
te jöttél, hitted még felépülök, lassan gyökerestől kiemeltél.
Földből kis gödörből hol tőzeg ölelt,
gyengéd kezed száramra lelt.
Haza vittél, édes melegben sarjadó életemnek helyet kerestél,
gondosan ápoltál, levágva száraz leveleim, becézve szerettél.
Tudtad: új virág szirma, már csak tied,
más nem érinthet, csak kezed.
Nap-nap után lested tavasszal érkező lassú, zöldellő ébredésem,
hálámat mindig új levél virág jelezte. Ez neked szánt ölelésem.
Minden törődésért, ezért az új életért -
már tudom -, virágos holnapért!

Virágom-virágom...

Nezvál Eszter: Virág




Félelem lobban a titkos igében,
reggeli párás utamat járom,
néma az ajak a dallam csendjében,
csak Te vagy harmatos, kicsi virágom.

Virágom-virágom...

2010. december 27., hétfő

Sík Sándor: Dáliák




A hegyekről most kúszik le a reggel
Megfürdet mindent mámoros színekkel.


A ház körül öklömnyi dáliák,
Rózsás vidámak, mélabús lilák.

Az ampelopszisz fürtjei körül
A méhe-nép az életnek örül.

S üldögélvén a vadszöllős verandán
Némán tűnődöm életem kalandján.

Örülni én is jól tudok nagyon,
Hetvenkét éve, hogy el sem hagyom.

De Isten tudja, ez a mostani
Öreges öröm csak más valami.

Most ami öröm, szép is, szomorú is
S könnyei között mosolyog a bú is.

Ó lila mosoly! rózsaszínű árnyék!
Nincs már a földön semmi, amit várnék.
Tudom, hogy minden óra szép ajándék.

Szívvel fogadni, amit Isten rád hoz,
Megtérni szépen apákhoz, anyákhoz,

Ahol talán még azt is fellelem,
Amit félbe sem hagytam, idelenn...
Jöjj, mondanám, utolsó kegyelem!

Hanem itt hagyni apátlanul őket,
Kikkel a lelkem Isten egybeszőtte,

Hogy búra váljék bennük a világ,
Mint bennetek, szomorú dáliák, -

Vagy ők menjenek, Isten ments, előre,
S nekem legyen a világ puszta pőre,

Mint vihar után derékon törött
Dália-szárnak az épek között...?

Ki merne kérni? kérni melyiket?
Melyik a jobb? melyik a nehezebb?

Lehajtott fejjel, mint a dáliák,
Hadd mondom el az egyetlen imát;

Elmondom egyszer, aztán hallgatok:
Legyen meg a Te szent Akaratod!

Virágom-virágom...

Giovanni Pascoli: Éji jázmin



És kinyílik az éji bimbó,
míg kedvesemről merengek.
Labdarózsák között a ringó
alkonyi lepkék megjelentek.

Nincs hangos szó, a csend kiterjed,
csak egy távoli ház neszez már.
Szárnyak alatt fészkek pihennek,
mint zárt pillák alatt a szempár.

Piros epret ígér az illat,
nyílt kelyhekből szálló lehellet.
A messze házban lámpa gyullad,
fű születik az árok mellett.

Kései méh zöngve kerengél,
betelt a kas, már nem pihenhet.
A Fiastyúk, kék szérűskertjén
kapar, csillag-csibék csipegnek.

Egész éjjel árad az illat
a vonuló fuvallatokban.
A hold a lépcsőn följebb ballag,
az emelet fénye kilobban.

Virrad. Zárul a virág szirma:
Gyűrődött rejtekébe zár ott
a puha, titokzatos urna
ki tudja, milyen boldogságot.

(Bede Anna fordítása)

Szabó Ila: A legszebb szó



mint a virág rügyekbe bújva
mint a szó gondolatba hullva
mint a gyöngyszem tenger mélyében
mint a gyermek anyja méhében
rejtőzik mélyen csillag kékjében
ezüst porában álom borában
a tündérnyi fény
az örök remény
a legelső eltitkolt óhaj
a legvégső legszentebb sóhaj
a virágot bontó
a szót kimondó
gyöngykagylót szakasztó
gyermeket fakasztó
legszebb szó

Virágom-virágom...

2010. december 26., vasárnap

Szilágyi Domokos: Gyűlöllek


Gyűlöllek téged - s ez a gyűlölet
azé, ki alul van, legyőzetett.

Gyűlöllek, mint virág a harmatot,
mert csillogni neki nem adatott;

gyűlöllek, mint virágját a növény,
mert úgy óvsz gonddal, úgy hajolsz fölém

széttárt szirommal, ékes-ragyogón,
ahogy én viszonozni nem tudom;

gyűlöllek, mint ahogy a fényt az árnyék,
mert nem lehetek az, hiába vágynék;

gyűlöllek, akár árnyékot a fény,
mert hűvös árnyék nem lehetek én;

gyűlöllek, mert, mint kenyérbe a kés,
úgy hasít belém a fölismerés,

hogy úgy szeretni, mint ahogy te engem,
nem adatott meg senkit sem szeretnem;

gyűlöllek, mert ÉN sosem lehetek TE,
gyűlöllek, mert nem vághatom szemedbe,

hogy ne szeress, mert gyűlöllek, eressz el,
hagyj magamra ádáz gyűlöletemmel --

gyűlöllek, mert a szerelmeddel ölsz.
Gyűlöllek addig, amíg meggyűlölsz.

Virágom-virágom...

Reviczky Gyula: Talált rózsa



Virága édes szerelemnek:
Az út porából fölemellek,
Rideg kedély volt, fogadok,
Ki téged így eldobhatott.

Ki rád tekint, forróbban érez.
Eldobni téged, lehet-é ez?
Jer hát ide szivemre, jer!
Ne a hideg földön heverj.

Pompája teljes még a nyárnak,
S téged már haldokolni látlak.
Ki se lehelted illatod':
S leveleid' már hullatod.

Szegény virág! jer, én megértlek,
Az én szivem rokon tevéled.
A sors könyörtelen keze
Virágkorában tépte le.

Most hervad, mint te, eltiporva,
Ifjan, részvétlenűl a porba',
S nem akad senki, senkisem,
Ki fölemelje szeliden.

Virágom-virágom...

2010. december 24., péntek

Káli Sándor: Világnak virága



Éjjel nyíló ében virág vagy,
amikor kitárulkozol, s
izzó tüskék sebzett világa,
ha állig begombolkozol.

Virágom-virágom...

Ábrányi Emil: Dal



Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld mezőben minduntalan
Az utadba állnék.

 
Ha madár lehetnék,
Vadgalambbá válnék:
Ablakodra édes vággyal
Turbékolni szállnék.

Ha illat lehetnék,
Lehelleted lennék.
Imádságos ajkaidról
A mennyekbe mennék.

Hogyha fa lehetnék,
Szomorú fűz lennék:
Hosszú, síró ágaimmal
Sírodon pihennék!

Virágom-virágom...

Boda Magdolna:(azért még)



Máról holnapra
lótuszvirág szirmai között
ringatózva.
Álom lebegtet
és a reggel frissítõ zápora
ver testemre
durva ébredést.
Azért még visszaintek
a Holdnak.

Virágom-virágom...

2010. december 23., csütörtök

Pogány Zoltán: Margaréták kezedben


Meggyújtott zöldelő tengerben
Magasra nőtt füvek süppedő hullámaiban
Magasodtál aznap mint madonnaszobor
Mit a messzeség formálgat égi habok fölé
Pedig szépséged lüktetett semmi több

Lengedező hajad összekuszálta
A délutánból született kavargó szellő
Mi pilláidon úgy kerepelt incselkedve
Hogy le kellett csuknod akárha fény zavar
Pedig mosolyoddal párosult mindkét szemed

Ruhádnak rakoncátlan ráncain
Megroppant a sikamlós napsugár
Fénytelen mégis tarka-barka
Táncba vegyült karoddal-mindeneddel
Pedig olyan volt minden mint máskor is

Aztán le-meghajoltál ide és oda
Kacagva tépkedtél nem is tudtam mit
Csak mikor felálltál s felém szaladtál
Villantak fel csilingelő margaréták kezedben
Pedig te voltál a réten egymagad virág

Virágom-virágom...

Torjay Attila: Idill



szellő lebben
virág bókol
illat illan
napfény csókol

harang kongat
messzi tájról
rigó nevet
hársfa ágról

hajad párnám
súgjad újra
mindig így lesz
összebújva

Virágom-virágom...

Komáromi János: Szivárványt szőj



szivárványt szőj mosolyodból
és borús égboltra feszítsd
sóhajodból szellő fakadjon
utam izzadságát úgy enyhítsd

lebbenő szirom legyél
libegő virág fejecskén
illatod bódítson
ha örömöm keresném

Virágom-virágom...

2010. december 22., szerda

Benyó Judit: Még mindig mint egy kisgyerek



Még mindig mint egy kisgyerek,
bámulom az életet,
koldulom az életet!
Még mindig mint egy kisgyerek,
örülök, fűnek, fának, virágnak,
és egyre csak reménykedek.
Itt kuporgok egy tisztáson,
hogy senki ne bántson,
hogy senki ne lásson!

Virágom-virágom...

Bródy János: Nehéz okosan szeretni...



Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul....

Virágom-virágom...

Boda Magdolna: (repedés-virág)



Az aszfalt rése
között
egy százszorszép virul
az élet szép indulata:

a bármiképpeni élni akarás
hát így kell,
ha csak így lehet:
az aszfalt rése között.

Virágom-virágom...

2010. december 21., kedd

Cseh Katalin: Csöndvirág



Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

Virágom-virágom...

Nagy István Attila: Virág



Amit én adhatok,
csak a csönd sziromlevelei.