És kinyílik az éji bimbó,
míg kedvesemről merengek.
Labdarózsák között a ringó
alkonyi lepkék megjelentek.
Nincs hangos szó, a csend kiterjed,
csak egy távoli ház neszez már.
Szárnyak alatt fészkek pihennek,
mint zárt pillák alatt a szempár.
Piros epret ígér az illat,
nyílt kelyhekből szálló lehellet.
A messze házban lámpa gyullad,
fű születik az árok mellett.
Kései méh zöngve kerengél,
betelt a kas, már nem pihenhet.
A Fiastyúk, kék szérűskertjén
kapar, csillag-csibék csipegnek.
Egész éjjel árad az illat
a vonuló fuvallatokban.
A hold a lépcsőn följebb ballag,
az emelet fénye kilobban.
Virrad. Zárul a virág szirma:
Gyűrődött rejtekébe zár ott
a puha, titokzatos urna
ki tudja, milyen boldogságot.
(Bede Anna fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése