Alig nőtt fel, letépve gyökeréről
száll hosszan tartó szélben a katáng
mígnem váratlan forgószélbe jutva,
azzal pörög föl, föl az ég iránt
s fut-fut örökké, - mert hol áll az út meg,
amit a szél a levegőbe szánt?
Fut, mint ahogy fut mind, akit a sorsa
katonaéletre-halálra! - szánt.
Páfrány-levesen él, a durva szőr-ing
alig takarja testét, a soványt.
De - mars tovább! Kár is beszélni erről -
hamar megőszül, kit efféle bánt.
(Illyés Gyula fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése