Nyíl a fehér szekfű, nyíl már az esőbe szerelmes
nárcisz, nyílnak már a hegyi liliomok.
Nyílik már a leány, rózsák rózsája, s a szívben
a fiatal vágyak drága virága kihajt.
... Óh ragyogó, holdfürtű mezők, be hiába nevettek!
Szebb csokor ő, mint méz-illatú bokraitok.
(Babits Mihály fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése